Sziasztok!
A videó TARTALMA
Király Sándor 2015. őszén a Digitális Pedagógus
Konferencián arról tartott előadást, hogyan és milyen digitális eszközt
használva tette ő hatékonyabbá a közgazdasági ismeretek oktatását a Neumann
János Középiskolában.
Először is arról beszélt, miért döntött úgy, hogy
digitális eszközzel erősíti meg a tanítását. Azt vizsgálta, hogy tudjuk
felmérni akár egyénileg is, melyik diák hol tart a tananyag elsajátításában,
kinek és miben van szüksége segítségre, és közben mindenkit saját képessége és
szorgalma alapján tudunk terhelni függetlenül attól, hogy hány órája van az
adott tantárgyból.
Miért is hasznos, ha az oktatás nem csak papír alapon
zajlik az iskola falai között? Király Sándor szerint a tanulást folyamatosan
mérni kell, ha a fejlődésen javítani szeretnénk. A rendszeres tesztelést
azonban nem egyszerű kivitelezni. A digitális környezet ezt a problémát is
megoldja. Az oktatás során a minőség javításra kell törekedni, ehhez pedig
elengedhetetlen az, hogy a tanár tisztában legyen azzal, hogy a diákok mit nem tudnak
még, hol kell még fejlődniük. Mindezek kivitelezésére a Moodle nevű digitális
eszköz nyújt egy jól működő megoldást. A tananyagok, feladatok, videók
feltöltésén kívül több hasznos funkcióval is rendelkezik. Például megmutatja a
tanárnak, hogy melyik diák mikor, mennyi időt töltött a tanulással; elemeire
lebontva értékeli ki a diákok által elvégzett feladatokat, mutatva ezzel az
egyéni fejlődési utakat (és természetesen az eredményt diákoknak is), és
egyúttal alkalmat is ad a differenciált oktatásra; bizonyos feladattípusokat a
rendszer automatikusan kijavít, mely biztosítja a diákoknak az azonnali
értékelést várakozási idő nélkül. A Moodle egyik következő nagy előnye a
szégyenlős diákok érdekeit szolgálja leginkább: lehetőségük nyílik arra, hogy
kisebb, zártabb csoportban tegyék fel kérdéseiket, melyekkel esetleg a
tanórákon nem mertek előhozakodni.
Király Sándor előadása végén arra is kitért, hogy egy
ilyen és ehhez hasonló oktatást segítő digitális környezetet hogyan lehet
megosztani szélesebb körben. Így említette a Google Docs valamint a Testline
alkalmazását.
A
tanulmány TARTALMA
Először
is bemutatja a tradicionális és a progresszív tanulás különbségeit. Ezek kiegészítik
egymást: azaz mindig a tanulás célja, tárgya és körülményei határozzák meg,
hogy a tradicionális vagy a progresszív megközelítés érvényesül-e. Következő
felvethető kérdés, hogy hogyan formálódik a tanulás a digitális eszközhasználat
alapján? Az online környezet tanulási szokásokra, módszerekre gyakorolt hatását
négy területre bontja: a multimédiás tartalmak bevonása, a visszacsatolás
szerepének felértékelődése, a multitaskingra való képesség, az
információmegosztás fontossága. A multimédiás tartalmak bevonásánál három
alapvető elvről ír:
Többszörös
ábrázolás elve: hatékonyság szempontjából az a célravezető, ha a magyarázatot
szavakban és képekben is megjelenítjük
Egyidejűség
elve: magyarázat közben a megfelelő képet és szöveget együtt („egy időben”)
jelenítsük meg
Megosztott
figyelem elve: a képi magyarázat mellé élőszóban adjuk a verbális ingereket, ne
írásban, mert a kép és az írt szöveg együtt túlterheli a vizuális csatornát.
Ám
ezeknél is jelen vannak alábbi tévhitek és félelmek: a
multimédiás tananyag kevésbé hatékony, mint a tankönyv; nem minden tananyag
vihető át multimédiás formába; a multimédiában a szöveg teljesen háttérbe
szorul. Papp-Danka Adrienn a visszacsatolás szerepének felértékelődését érzi,
hiszen azt az előnyét tapasztalja a technológiának, hogy hatékonnyá, gyorssá és
könnyen kivitelezhetővé teszi a visszacsatolást. Ellenben bizonyos
visszacsatolási rendszerek hatékonysága függőségi szintet ér el bizonyos
környezetben (facebook vs. osztályterem). Ezekhez bemutat mikro és makro
visszacsatolási rendszereket is – például szavazógépet, ePortfóliót. A multitaskingra való képességet kritikával
kezeli, hiszen felmerül a kérdés, hogy a párhuzamosan futó tevékenységek vagy a
gyorsan egymásután végzett résztevékenységek használata a legeredményesebb.
Előnyként szerepelteti az ideális tanulási hatékonyságot, amivel szembeállítja
azt a tényt, hogy nehezebb koncentrálni, illetve nehéz megkülönböztetni a
lényeges és a lényegtelen információkat. Végül az információ-megosztás
fontosságánál említésre kerül, hogy soha korábban nem volt ilyen könnyű és
gyors az információk megosztása, amelyre példákat is hoz: wikik
fejlesztése, prezentációk megosztása, tanári és tanulói blog vezetése, online
tudásportálok és tudásbázisok, közösségi felületek (pl. Facebook).
Ezek után szembeállítja az online
és a személyes tanulást. Három alapvető készségről ír az online tanulás során:
olvasás, figyelem/koncentráció, illetve a memória. Az online tanulási környezet
a tanulási stílusokat más szemszögből jelenítette meg, mint például: impulzív,
vizuális és auditív, egyéni és társas.
A szerző a tanulmány végén megismertet azokkal az
aktuális programokkal is, amelyek nélkülözhetetlen tartozékai a "digitális
tolltartónak" – például az online dokumentumkezeléssel, bloggolással,
Wikipédiával, YouTube-bal stb.
Rendkívül hasznosnak és tanulságosnak érzem mind
Király Sándor előadását, mind Papp-Danka Adrienn tanulmányát abban a
tekintetben, hogy egyszerűen fogalmazva, könnyen érthetően magyarázzák el,
miért is jó, ha a hagyományos oktatást digitális eszközökkel erősítjük meg, és
hogy mindezt hogyan kivitelezzük. Mindkettő tanulmányozása után elindultak
újabb gondolatok bennem, amelyeknek még több idő és tananyag értelmezése után
tudok hangot adni.
Személyesen is tapasztalom a hasonló eszközökben rejlő
lehetőséget, a könnyebbséget a diákokkal való kapcsolattartásban, valamint a
fejlődésük nyomon követésében, hiszen egyetemi hallgatóként át is élhetem. Az
előnyök mellet azonban láthatom a digitális környezet okozta kihívásokat is. Ez
alatt azt értem, hogy rendkívül sok időt vesz igénybe a programba illő
feladatok létrehozása, illetve, hogy a pedagógusok honnan és hogyan fejlesztik
a digitális eszközök alkalmazásához való tudást.
Ezek egyáltalán nem elhanyagolható szempontok, viszot
mégis azt kell, hogy mondjam, szükség van arra, hogy törekedjünk a modern
eszközök oktatásba való beolvasztására, és szerencsésnek mondható, hogy
manapság mi hallgatók már az egyetemi éveink alatt felkészítést vagy legalábbis
annak megkezdését kapjuk a képzésünk során, nagymértékben megkönnyítve ezzel a
jövőbeni munkánkat.