Digitális pedagógia

Sziasztok!

A kurzus elméleti háttere egy általam választott videóra és tanulmányra épül, amelyet a következőkben fogok bemutatni. Király Sándor: Hatékonyabb oktatás digitális környezettel című előadásával kezdem.

A videó TARTALMA

Király Sándor 2015. őszén a Digitális Pedagógus Konferencián arról tartott előadást, hogyan és milyen digitális eszközt használva tette ő hatékonyabbá a közgazdasági ismeretek oktatását a Neumann János Középiskolában.

Először is arról beszélt, miért döntött úgy, hogy digitális eszközzel erősíti meg a tanítását. Azt vizsgálta, hogy tudjuk felmérni akár egyénileg is, melyik diák hol tart a tananyag elsajátításában, kinek és miben van szüksége segítségre, és közben mindenkit saját képessége és szorgalma alapján tudunk terhelni függetlenül attól, hogy hány órája van az adott tantárgyból.

Miért is hasznos, ha az oktatás nem csak papír alapon zajlik az iskola falai között? Király Sándor szerint a tanulást folyamatosan mérni kell, ha a fejlődésen javítani szeretnénk. A rendszeres tesztelést azonban nem egyszerű kivitelezni. A digitális környezet ezt a problémát is megoldja. Az oktatás során a minőség javításra kell törekedni, ehhez pedig elengedhetetlen az, hogy a tanár tisztában legyen azzal, hogy a diákok mit nem tudnak még, hol kell még fejlődniük. Mindezek kivitelezésére a Moodle nevű digitális eszköz nyújt egy jól működő megoldást. A tananyagok, feladatok, videók feltöltésén kívül több hasznos funkcióval is rendelkezik. Például megmutatja a tanárnak, hogy melyik diák mikor, mennyi időt töltött a tanulással; elemeire lebontva értékeli ki a diákok által elvégzett feladatokat, mutatva ezzel az egyéni fejlődési utakat (és természetesen az eredményt diákoknak is), és egyúttal alkalmat is ad a differenciált oktatásra; bizonyos feladattípusokat a rendszer automatikusan kijavít, mely biztosítja a diákoknak az azonnali értékelést várakozási idő nélkül. A Moodle egyik következő nagy előnye a szégyenlős diákok érdekeit szolgálja leginkább: lehetőségük nyílik arra, hogy kisebb, zártabb csoportban tegyék fel kérdéseiket, melyekkel esetleg a tanórákon nem mertek előhozakodni.

Király Sándor előadása végén arra is kitért, hogy egy ilyen és ehhez hasonló oktatást segítő digitális környezetet hogyan lehet megosztani szélesebb körben. Így említette a Google Docs valamint a Testline alkalmazását.

Papp-Danka Adrienn: Tanulás és Tanulásmódszertan az információs társadalomban című tanulmányát mutatom be nektek.

A tanulmány TARTALMA

Először is bemutatja a tradicionális és a progresszív tanulás különbségeit. Ezek kiegészítik egymást: azaz mindig a tanulás célja, tárgya és körülményei határozzák meg, hogy a tradicionális vagy a progresszív megközelítés érvényesül-e. Következő felvethető kérdés, hogy hogyan formálódik a tanulás a digitális eszközhasználat alapján? Az online környezet tanulási szokásokra, módszerekre gyakorolt hatását négy területre bontja: a multimédiás tartalmak bevonása, a visszacsatolás szerepének felértékelődése, a multitaskingra való képesség, az információmegosztás fontossága. A multimédiás tartalmak bevonásánál három alapvető elvről ír:

Többszörös ábrázolás elve: hatékonyság szempontjából az a célravezető, ha a magyarázatot szavakban és képekben is megjelenítjük

Egyidejűség elve: magyarázat közben a megfelelő képet és szöveget együtt („egy időben”) jelenítsük meg

Megosztott figyelem elve: a képi magyarázat mellé élőszóban adjuk a verbális ingereket, ne írásban, mert a kép és az írt szöveg együtt túlterheli a vizuális csatornát.

Ám ezeknél is jelen vannak alábbi tévhitek és félelmek: a multimédiás tananyag kevésbé hatékony, mint a tankönyv; nem minden tananyag vihető át multimédiás formába; a multimédiában a szöveg teljesen háttérbe szorul. Papp-Danka Adrienn a visszacsatolás szerepének felértékelődését érzi, hiszen azt az előnyét tapasztalja a technológiának, hogy hatékonnyá, gyorssá és könnyen kivitelezhetővé teszi a visszacsatolást. Ellenben bizonyos visszacsatolási rendszerek hatékonysága függőségi szintet ér el bizonyos környezetben (facebook vs. osztályterem). Ezekhez bemutat mikro és makro visszacsatolási rendszereket is – például szavazógépet, ePortfóliót. A multitaskingra való képességet kritikával kezeli, hiszen felmerül a kérdés, hogy a párhuzamosan futó tevékenységek vagy a gyorsan egymásután végzett résztevékenységek használata a legeredményesebb. Előnyként szerepelteti az ideális tanulási hatékonyságot, amivel szembeállítja azt a tényt, hogy nehezebb koncentrálni, illetve nehéz megkülönböztetni a lényeges és a lényegtelen információkat. Végül az információ-megosztás fontosságánál említésre kerül, hogy soha korábban nem volt ilyen könnyű és gyors az információk megosztása, amelyre példákat is hoz: wikik fejlesztése, prezentációk megosztása, tanári és tanulói blog vezetése, online tudásportálok és tudásbázisok, közösségi felületek (pl. Facebook).

Ezek után szembeállítja az online és a személyes tanulást. Három alapvető készségről ír az online tanulás során: olvasás, figyelem/koncentráció, illetve a memória. Az online tanulási környezet a tanulási stílusokat más szemszögből jelenítette meg, mint például: impulzív, vizuális és auditív, egyéni és társas.

A szerző a tanulmány végén megismertet azokkal az aktuális programokkal is, amelyek nélkülözhetetlen tartozékai a "digitális tolltartónak" – például az online dokumentumkezeléssel, bloggolással, Wikipédiával, YouTube-bal stb.

Egy kis REFLEXIÓ

Rendkívül hasznosnak és tanulságosnak érzem mind Király Sándor előadását, mind Papp-Danka Adrienn tanulmányát abban a tekintetben, hogy egyszerűen fogalmazva, könnyen érthetően magyarázzák el, miért is jó, ha a hagyományos oktatást digitális eszközökkel erősítjük meg, és hogy mindezt hogyan kivitelezzük. Mindkettő tanulmányozása után elindultak újabb gondolatok bennem, amelyeknek még több idő és tananyag értelmezése után tudok hangot adni.

Személyesen is tapasztalom a hasonló eszközökben rejlő lehetőséget, a könnyebbséget a diákokkal való kapcsolattartásban, valamint a fejlődésük nyomon követésében, hiszen egyetemi hallgatóként át is élhetem. Az előnyök mellet azonban láthatom a digitális környezet okozta kihívásokat is. Ez alatt azt értem, hogy rendkívül sok időt vesz igénybe a programba illő feladatok létrehozása, illetve, hogy a pedagógusok honnan és hogyan fejlesztik a digitális eszközök alkalmazásához való tudást.

Ezek egyáltalán nem elhanyagolható szempontok, viszot mégis azt kell, hogy mondjam, szükség van arra, hogy törekedjünk a modern eszközök oktatásba való beolvasztására, és szerencsésnek mondható, hogy manapság mi hallgatók már az egyetemi éveink alatt felkészítést vagy legalábbis annak megkezdését kapjuk a képzésünk során, nagymértékben megkönnyítve ezzel a jövőbeni munkánkat.